Egy betegség,vagy egy válságos élethelyzet mindig megállásra,vagy az életben bizonyosfokú visszalépésre kényszerit bennünket. A következő idézetre éppen akkor bukkantam rá - egy templom falára kifüggesztve - amikor életem legválságosabb napjai "visszalépésre" kényszeritettek. Szinte egyidőben kerültem a Kineziológia közelébe és úgy hiszem, ez jelentette számomra akkor az "újabb előre-haladás kezdetét...."
Azóta az idézet is és a Kineziológia is elkiséri a mindennapjaimat és remélem, mások is megtapasztalják általuk azt amit én akkor - hogy mindig jön segitség amikor már úgy érezzük nem visz sehova az utunk. Csak kérni kell...

Add Uram, hogy miképpen a Tenger Lassan befödi a homokpartot, én is aképpen Telítsem, gazdagítsam minden napomat. Add nekem a hullámok győztes kitartását, Hogy minden visszaléptem is, egy újabb Előrehaladás kezdetévé váljék. Add arcomnak a tiszta vizek átlátszó, Ragyogó fényét, Lelkemnek a habok fehérségét.. /M. Quoist /